Két házasság között utazni akartam. Vittem a barátnõmet Bécsbe, Balatonra, Miskolcra, Egerbe, meg még ki tudja hová. Megfordultunk egy pár motelben. Mindig látni akartam a helyet is, nem csak a szobát. Aztán a második házasságom alatt is eljutottam egy pár helyre, Svédországba, Hollandiába, Franciaországba. Lengyelország, Szlovénia, Svájc és Pétervár kimaradt. Azok a közösségi szállások most nem is annyira hiányoznak. Mennék megint. Vinném a fiaim Svájcba a hegyekbe vonatozni, mennék a Trafalgar-ra, a diadalívhez, megnézni a Wall Street-et, és Gaudi templomát. Rómát is látni kell, és most valamiért Ho Si Minh-városért vagyok oda.
Bizsergett a kezem, nem, igazából mindenem bizsergett, mikor az elõbb elküldtem a foglalást. Motel, 25 négyzetméter. Utazom!!! Visszajött az életkedvem. Éljen a Hullut Päivät.
És természetesen dögöljön meg a gyerekvédelem, de tüstént!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése