Nagypéntek van, a nagypéntek szabadnap Finnországban. Szép, napos az idõ, jó lett volna elmenni egyet kirándulni nap közben, de inkább itthon maradtam. Este grillezõs vacsorára hívtak, ahova salátákat viszek és haloumit, meg egy jó vörösbort... így inkább pihenek itthon. Készülök a holnapi utazásra, húsvétra hazamegyek a szeretteimhez. (Ne gyertek betörni, az albérlõm itthon lesz.) Tervezgetem, kivel találkozok, kinek mit vigyek.
Ma megcsinálom a tavaszi nagytakarítást. A virágokat lemostam, a konyhában elpakoltam a múlt heti bulik maradványait, a polcokat letörölgettem. Ebéd után porszívózok.
Észrevettem, ha teszek-veszek, akkor nem annyira rossz itthon egyedül. Kiülök a kertbe, élvezem a napfényt. Nyílik a krókusz, hirtelen megszámoltam, 50 kis virág. Rügyezik az orgona és a málna bokor. Kedvem lenne ültetni is. Fújom a füstöt, beszédülök tõle (heh, beszéd), jól esik. Most nem hiányzik senki. Olyan érzés, mintha szerelmes lennék újra. Terápia, hogy ne görcsöljek az egyedülléten.
Hanyatt feküdtem a napon
S csak kinyújtottam a karom
Alattam fű, ég fenn...
Az éggel szeretkeztem
De mégis, a lányom itt lehetne, õ hiányzik nagyon, kicsit játszani, csivitelni, szaladgálni jó lenne vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése