Kipróbáltam, működik. De aztán még rosszabb, mint előtte.
A cigarettára a választások napján szoktam rá. Vártuk az eredményeket, hogy ki nyer. A jobbik társaság kint volt az ajtó előtt. Bent nem lehetett beszélni preferenciákról, nem lehetett kimutatni mennyire el vagyunk keseredve, de kint, a cigarettázók között lehetett politizálni. Közéjük akartam tartozni. Kértem, és rászoktam.
Aztán 2 év volt lejönni róla.
Hogy mit csinált? Eleinte elszédültem tőle, oda kellett figyelni, hogy mit, mennyit, hogy visszanyerjem az egyensúlyom, hogy legyen mibe megkapaszkodni. Törölte a negatív gondolatokat. Pontosabban a fizikai tünetek (elzsibbadás, szédülés, büdös száj és kéz) elnyomták a lelki görcsöket. Utána meg a nyomor, hogy mikor és hol gyújthatok rá újra. Pl a budapesti reptéren, a tranzitban... Az ember a cigarettára figyel, nem a gondokra.
A helyzet nem javult, sőt, jött a köhögés, a büdös kéz, az, hogy ha akartam, akkor sem tudtam eltitkolni, hogy rágyújtottam, kezdődött a görcsölés, hogy hogy hagyom abba. Kb hatodik v hetedik próbálkozásra sikerült. Volt kétszer is 3 hónap cigaretta nélkül (a megfázás segített, lázasan náthásan könnyebb abbahagyni), aztán visszaszokás, s még nagyobb nyomorúság érzés, mint előtte.
A cigaretta nem oldja meg a problémákat, csak elnyomja.
Mikor erre rájöttem, simán abba tudtam hagyni.
Most ugyanúgy ott vannak az alap problémák, mégsem büdös a kezem, a szám, a ruhám, nem kell takargatni, nem köhögök, és nem rettegek, hogy tüdőrákom lesz. Egy gonddal kevesebb.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése