A gyermek hetente 2 napot van velem. Ez jó, feldobja az amúgy elég nyomott életem. Főleg az, ha kimegyünk valahova, pl kirándulni vagy korcsolyázni.
Parák. A hátamról levettek egy pár anyajegyet. Az egyiket meg kellett ismételni nagyobb szegéllyel, fél évre rá szétnyílt a seb, fagyasztással és kortizonnal kezelték. Ronda, nem gyógyul. A 3 új seb is lassan gyógyul, lehet, hogy ezek is szétnyílnak. De már járok újra úszni.
A nyáron sokat úsztam. Nyílt egy kinti medence, ami itt ritka, s imádtam. Kezdetben csak 450 métert tudtam, kifáradtam. A nyár végére már 1800 métereket úsztam naponta. Pontosabban heti 6-szor, mert amikor a gyerek is velem volt, akkor csak 200-at úsztunk együtt. Megtanult, rendszeresen jár úszni. Meg kantelézni. Meg nyáron lovagolni.
Anyagilag elúsztam. Párizs szép volt, London is, de Barcelona és Róma egy idõre elnapolva. Rá kellet jönnöm, hogy egyedül élni drága, nincs pénzem semmi luxusra, kajára napi 9 euróm van, spórolni kell, ha ki akarok jönni az adósságspirálból. Ezért az idei szülinap és karácsony elmarad.
Azt hittem fél év elég lesz kifizetni az egyik hitelt, azt féllábon is kibírom. Tévedtem, tovább tart a "hóvége".
Párkapcsolat. Kényes kérdés, mert azt hiszem társfüggő voltam. Három éve élek egyedül, és még mindig nem szoktam meg. Megyek haza, köszönök be a lakásba: megjöttem. Hiába. A finn társkeresőkön nem volt sikerem. Távkapcsolatom van, havonta tudunk találkozni. De ez is sokba kerül, főleg, ha én utazok (családlátogatás, programok, bevásárlás...)
Végül valami jó is eszembe jut. A válás után rászoktam a cigarettára. Sokadik próbálkozás után a nyáron abbahagytam. A másik a fogyás. A dohányzás abbahagyásakor elkezdtem számolni a kalóriákat, 10 kilót fogytam. Szeptemberben, amikor az uszoda bezárt mûtöttek, az óta tartom a súlyom. Most kezdek újra úszni járni, s remélhetőleg még egy 15 kilót sikerül leadni. Még valami. Tudok újra olvasni. A nyáron kiolvastam pár könyvet, most is van egy csomó, amit szívesen elolvasnék.
Hogy min görcsölök?
- Ezen a van-is-nincs-is kapcsolaton, hogy drága az utazás, s a hétköznapokon nem tölt fel.
- Az öregedésen. mindjárt 45 vagyok, valszeg az életem felén túl, s egyre többet fáj, hol a derekam, hol a hasam, hol a fogam, a fejem. El kell mennem szemészetre, mert nem látom a monitort. Nem tudom mi lesz a fogaimmal, nem akarok protézist, de azt se akarom, hogy fájjanak.
- Pénz. Hogy úgy élek mint egy remete, pedig viszonylag magas a fizetésem. Próbálom letudni a hiteleimet, de nem megy, belerokkanok.
- A szabadidő a következő. Önkénteskedek, de már nem okoz örömet, nem érdekel, hogy jó pontokat szerezzek az élettől. Rámegy a kevés szabadidőm. Másodállás kéne, ahonnan pénz jönne, az önkénteskedés (saját autó) viszi a pénzt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése