Felhívta a figyelmem egy könyvre: A szavak - ablakok vagy falak (szerzõje Marshall B Rosenberg, az agykontrollos boltokban kapható, én a Mammutban vettem). A könyv a düh-rõl és az erõszakmentes kommunikációról szól, s többek között azt mondja, hogy a düh nem rossz, s hogy az "agresszió a düh veresége".
Gondoltam, hogy ez a téma nekem is aktuális, és megnéztem, nálunk a könyvtárban megvan-e, vagy van-e valami más ugyanettõl a szerzõtõl. Mint kiderült, a Non-violent Communication a témája, és egy hasonló nevû szerzvezet kiadványai között találtam párat tõle is. Pont a méregrõl vagy dührõl találtam egy füzetkét, és ez is a kommunikáció javítását helyezi a középpontba. (Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha nem mondod, mi bajod velem, honnan tudjam?)
Mellékletként csatolom a könyv rövid bevezetõjét, hátha tud valaki finnül.
Nagyjából azt írja, hogy a düh nem rossz, hanem egy adomány, ami segít megérteni a (kielégítetlen) szükségleteinket, ami a dühünket szûlte. Szerinte a düh a gondolkodás következménye, s ellentétben azzal, ahogy sokan vélekednek, nem elfojtani kell, hanem kielemezni és megérteni az okait.
Azt hiszem a fenti is segít bizonyítani, hogy nem agresszív, max dühös és mérges vagyok/voltam, mert valami természetes szükségleteim nem voltak kielégítve. Most is érzek hosszantartó dühöt, mert nem lehet normális kapcsolatom a gyerekemmel. De már értem az okát, és (remélem, hogy) tudom kezelni az érzéseimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése