Amilyen hirtelen és amilyen magas lázam volt (39,8), olyan gyorsan elmúlt. Jól vagyok, már csak vécét kell magammal vinni ;) - igazán nem vicces, de azért mégis. Tegnap volt három találkozóm, nem csak szóval, és a fura gondolkodásommal fertőzök. Ma üzleti ebéd a Stex-ben, kipróbálom a négyes metrót, és hascsikarás ellenére is rétest eszek a csarnokban. Ha törik, ha szakad. Most épp szakad, szép képekre ne számítsatok.
Kislányom megjött Törökországból, nem adták el a bazárban a szerveit, érik a beszámolójából készült marketing üzenet, csak legyen 5 szabad percem. Veszem, viszem a pálinkát, a megrendelt szalámit, a túrót, rudit, paprikát, és mindent, amit ott északon csillagászati áron mérnek. Vagyis mindent.
Csak a szeretetet, a szerelmet nem tudom magammal vinni.
Érik a gondolat, hogy haza jövök, akármennyire gáz a politika, az emberek itt mégiscsak elnézőbbek, egy kis fenékre csapás miatt nem zárják még börtönbe az embert, remélem csuklik az a barom gyerekvédő. Asszertív kommunikációt tanulok agykontrollos könyvből, kimutatom az érzéseimet, s ez Finnországban nem elfogadott, akinek érzései vannak, netán dühös (nem agresszív, de a hülyék a kettő között nem tudnak különbséget tenni) az bűnöző. Igen, aki nárcisztikus, az gonosz ember, attól el kell zárni minden földi jót, a gyereket, a családot, a szexet.
Egyre érik a hazaköltözés gondolata. Itt virágos minden, zöld, és az emberek emberségesek, a pálinka ízletes. Csak azt sajnálom, hogy az ismerőseim most készülnek felvenni a hétmérföldes csizmát meg a vándorbotot. Pedig ennél szarabb már nem lehet, ha már állnak a stadionok, nem lesz folytatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése