Nárcisz

Gondolkodom a hibáimon. Sokat beszélek? Ez úgy jön vissza az ügyfelemtõl, hogy barátkozó vagyok. Hosszan gondolkodok egy problémán, mielõtt hozzálátok? Erre azt kapom, hogy megfontolt, alapos. Nem rejtem el, ha rossz kedvem van? Erre meg azt, hogy nyitott, õszinte.

Tegnap hallottam valahol, hogy a finnek nagyon elítélik a nárcisztikus embereket. Mert azoktól nem lehet elválni, mert magukhoz láncolják a nõt, és ha mégis elmegy a nõ a gyerekkel, akkor mindent utánuk dobálnak, elmennek megverni az új pasit, pereskednek, a saját igazukat bizonygatják.

Ezek szerint mégsem vagyok annyira nárcisztikus.

Azt hiszem, ezzel etették meg a feleségem, hogy annyira megijedt tőlem, hogy kiszámíthatatlannak tart. Arra nem gondol senki, hogy ha az ember pozitív visszajelzést kap, ha szeretetet kap, akkor noormáális lesz? És hogy a viselkedése mind arra irányul, hogy a szeretetet és a pozitív visszajelzést kicsikarja? (Tőlem ezt vették el.)

Ott a gyerek kezére verés. Mikor is volt? Amikor az anyukát karmolta. A szájra csapás, mikor is volt? Amikor az anyját harapta. Kinek akartam jót? A feleségemnek... Na igen, bűnöző vagyok, és senki nem nézi az okait (a gyerekvédelemnek nincs joga nyomozni és a család körülményeit megvizsgálni, ez röhej, ezért van rendőrségi ügy, de a rendőrségi vizsgálati anyagban meg csak a tények szerepelnek, hogy kb 10-szer rácsaptam a kezére, de az, hogy miért, és milyen körülmények között, az nem - elkönyveltek agresszív - részeges? - baromnak, nárcisztikusnak).

Hallgassatok Pálferit (pálferi.hu), a 2012. 03. 13-án kezdődő sorozatot. Abból kiderül, hogy miért viselkedett így a gyermekem az anyjával, s miért csaptam a kezére, s hogy mit is kellett volna tenni a gyerekvédelemnek meghurcolás és a családom szétszakítása helyett. Csak arra tudok gondolni, hogy az az ország egy beteg ország, és beteg lesz mindenki aki hosszabb időt eltölt ott.